A reggeli "sikeres" együttlét után nekiálltam befejezni a megkezdett munkámat. Mivel már szorított a határidő nem foglalkozhattam mással, drága Hercegnőm meg csak sürgött-forgott a konyhában, 3 fogásos ebéddel várt. Nagyon finom volt, érezni lehetett rajta, hogy mennyire jót akart csinálni nekem. Ebéd után azért le kellett dőlni egy kicsit pihenni. Nekem ilyenkor mindig eszembe jut... na jó, nem csak ilyenkor amikor egymás mellett fekszünk, ha bármilyen szituációban, hogy jó lenne összebújni. Szóba is hoztam a dolgot. A fáradtság és a jóllakottság ellenére Kate-nek volt kedve, két kikötést tett: ne kelljen mozognia és nem szabad a hasát megnyomni. Ez nem lehetett akadály, máris kis kifli - nagy kifliben fekszünk, ruhástul mozgunk együtt. Ahogy fokozódott a vágy lekerültek a ruhák, és egy kis síkostó nyál bevetése után neki is kezdtünk a műveletnek. Kate hason feküdt, én meg rajta, úgy élvezkedtünk. Mielőtt elmentem, kihúztam a szerszámot és hátára, meg a fenekére élveztem. Azt hitte ennyi volt, de visszaraktam! Csináltuk oldalról egy kicsit, majd megint a hátára feküdtem és ugyanúgy fejeztük be, mint az elsőt.
Látom rajta mostanában, hogy a gondolat, hogy nem leszünk annyit együtt, elszomorítja. Én sem örülök neki, de így még jobban fogunk vágyni egymásra. Hazakísértem késő délután, aztán elbúcsúztunk. Ma este megint találkozunk, nagyon várom.
Egyelőre ennyi.
W.
