Tegnap este-ma hajnalban egy igazán nagy félreértés, belemagyarázás hatása miatt sikerült összevesznünk...először...bár nem is nevezném összeveszésnek, inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon megbántottuk egymást, anélkül, hogy ez szándékunkban állt volna.
Az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy ma délelőtt teszek egy látogatás Will-nél, mert tényleg ez volt az első ilyen alkalom, és így nem bírtam volna ki vasárnap estig, hogy ne lássam, és ne tudjuk megbeszélni személyesen...két és fél órán keresztül beszélgettünk...megnyugtató volt.
A vége fele egyre többet csókoltuk egymást és egyre hevesebben, mintha nem lenne holnap...én minden egyes csókot, ölelést magamba akartam szívni, érezni Őt.... mire a bugyimba nyúlt, nedves volt...kemény farkát én is éreztem, amit úgy imádok, és egytől-egyig kerültek le a ruhaneműk, ami testünket takarta. Én voltam felül, nagyon világos volt a szobában, minden mozdulat,arckifejezés,egymásra vetett pillantás tisztán érzékelhető volt. Nem tudtam betelni vele... A férfi, aki még tegnap annyi gondterhelt pillanatot okozott (mégha az én hibámból is részben) végre itt van, és minden rendben van, az Övé vagyok. Érintésekkel és csókokkal teli szeretkezés volt. Elég hamar eljutottam a csúcsra... utána nem sokkal megfordított, én hasaltam, ő pedig mögém simult, szorosan. Ez az egyik kedvenc pózom, mert nagyon mélyre hatol, és érzem a biztonságot adó testét közben. Szorosan ölelt, ahogy ki-be járkált bennem, és sokat csókoltuk egymást miközben ő is elélvezett. A levezetés, ha lehet hívni annak, egy sokkal vadabb menet volt közvetlenül utána, aminek szintén minden percét élveztük...ám idő hiány miatt ez befejezetlen maradt. Úgy tűnik mi konstans küzdelemben vagyunk az idővel...
A legjobbat még nem is meséltem...a mozdulat, amivel bárhol vagyunk felizgat...amikor meghúzza a hajam...szex közben ez jobban feltüzel, csók közben még jobban kikapcsol. :)
Bisous,
Kate
