Ma és holnap nem várható, hogy közelebb kerülünk a cél eléréséhez, nem fogunk vasárnapig találkozni. A hét elmúlt részét együtt töltöttük, nagyon jó volt. Mióta együtt vagyunk, ez volt a leghosszabb ilyen időszak. Talán úgy lehetne jól szemléltetni, milyen érzések kavarognak bennem, mint amikor az ember hazatér a régóta várt nyaralásról, és nagyon utál otthon lenni, nem találja a helyét. Valami hiányzik, hiába tartjuk a kapcsolatot telefonon, az nem ugyanaz, mintha amellett ébredsz fel, akinek leginkább vágysz a társaságára. És most itt nem a testi szükségletek kielégítése az, ami igazán fontos. Holnaptól már nyilván nagyobb hangsúly helyeződik arra is. Hétfőn nap közben egy kiadósabb, szaftosabb és kevésbé csöpögős bejegyzést olvashattok itt majd reményeim szerint, most érjétek be ennyivel. A képek és a design, sejthetitek, nem az én kezem munkáját dicsérik, tőlem csak ilyen puritán szöveget várhattok.
Addig is jó hétvégét kívánok, üdv,
Wills
